Filmhírek menni Velence…

Így van, egészen pontosan a 65. Velencei Filmfesztivált célozzuk meg! Kivettem az ez évi szabadságomat, és egy merész gondolattal összekötöttem a kellemeset a hasznossal: kilenc napon keresztül végre kiélhetem a filmmániámat Európa második legnagyobb filmfesztiválján, miközben a munkahelyi robot után pihenhetek végre egyet a lagúnák városában.

Szóval lényeg ami lényeg: ha a technika is úgy akarja, akkor az elkövetkező néhány napban (aug. 28 – szept. 6) fesztiválbeszámolók következnek: remélhetőleg párszor be fogok jelentkezni az aktuális eseményekkel illetve a megtekintett filmekkel kapcsolatban.

Ebből a kínálatból fogok szemezgetni teljes mértékben szubjektív alapon. Mely produkciókra vagyok különösképpen kíváncsi? Íme egy pár cím ízelítőül:

Darren Aronofsky – The Wrestler: Darren Aronofsky két év után ismét a Lidón debütál legújabb filmjével, a The Wrestler-rel (külön örülök ennek a ténynek, mivel 2006-ban ott voltam azon a bizonyos The Fountain premieren, és már akkor egy életreszóló élményt köszönhettem a direktor úrnak). A sportfilmbe oltott dráma főszerepeiben Mickey Rourke, Marisa Tomei és Evan Rachel Wood. Ez kötelező darab lesz.

Takeshi Kitano – Achilles to kame: A japán film fenegyereke, Takeshi Kitano szintén tiszteletét teszi a velencei filmfesztiválon. ‘97-ben egyszer már elhozta innen az Arany Oroszlánt a Hana-Bi című zsarudrámájával. Majd meglátjuk, idén sikerül-e neki. A művészlét nehézségei Kitano szemével. Előzetes errefelé.

Kathryn Bigelow – The Hurt Locker: Mondanak valakinek valamit az olyan thrillerek mint a Holtpont, a Kék acél, a Strange Days – A halál napja vagy az Örvénylő vizeken? Nos, meglepő vagy sem, mindegyik akcióthriller mögött egy bizonyos Kathryn Bigelow nevezetű törékeny(?) hölgyemény áll. Szintén az ő filmje lesz a Hurt Locker című iraki háborús mozi olyan nevekkel mint Ralph Fiennes, Guy Pearce vagy a kiváló David Morse.

Fabrice Du Welz – Vinyan: Egy újabb ígéretesnek tűnő brutálhorror a galloktól. Amíg meg nem érkezik a Martyrs, jó lesz bemelegítésnek. Előzetes itt, képgaléria meg emitt.

Jonathan Demme – Rachel Getting Married: Kapunk egy jóféle keserédes komédiát Hollywood egyik legtehetségesebb fiatal csillaga, Anne Hathaway főszereplésével. A sztori szerint a családjától teljesen elidegenedett leányzó hosszú évek után végre hazatér nővére eljegyzésére. Azonban látogatásával jócskán felborítja a család addigi békés életét, nem kevés humoros és egyben szívszorító pillanatot okozva ezzel. A rendező Jonathan Demme (Philadelphia, A bárányok hallgatnak). Előzetes errefelé.

Miyazaki Hayao – Ponyo on Cliff by the Sea: Azon Miyazaki mester animéje ez, aki korábban már olyan elismert munkákat tett le az asztalra mint a Chihiro szellemországban, a Totoro vagy A vándorló palota. Bár az előzetes alapján a célcsoportot kábé óvodások szintjére lőtték be, sőt általában animéket sem szoktam nézni, mégis – Miyazaki miatt – azt hiszem, be fogom iktatni ezt a darabot.

Oshii Mamoru – The Sky Crawlers: Na ez azért már egy fokkal komolyabb mint a fenti Ponyo. A direktor nevéhez fűződik a ‘95-ös cyberpunk remekmű, a Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell) első és második része. Sőt a fene se gondolta volna, de Mamoru volt a rendezője a nyolcvanas évek egyik klasszikus rajzfilmsorozatának, a Nils Holgersson-nak is. Előzetes a filmből itt.

Barbet Schroeder – Inju, la bête dans l’ombre: Khm, ez már első ránézésre is elég betegnek tűnik…:) Kőkemény thriller jól adagolt horrorral, erotikával, szado-mazoval, egy kis kínzással és egyéb perverziókkal fűszerezve. Az iráni-francia direktor korábbi munkáját, a Terror ügyvédjét tavaly a magyar mozik is vetítették. Előzetes itt, honlap emitt.

Ramin Bahrani – Goodbye Solo: Bahrani filmje az általam egyik legjobban várt indie gyögyszem az egész fesztiválon. Valahol Észak-Karolinában egy 70 körüli makacs öregúr, William 1 000 dollárért felbérel egy fiatal szenegáli taxist, hogy kocsikáztassa néhány napig, majd vigye fel egy hegy tetejére, ahonnan két héten belül le szándékszik ugrani. A hosszú út során Solo, a taxis és a vénember között különös barátság szövődik… Bahrani egyébként messze az egyik legtehetségesebb fiatal függetlenfilmes Amerikában: a Man Push Cart című munkája Ebert bácsi szerint 2005. egyik legjobb indie mozija, míg a tavalyi Chop Shop-ot számos kritikus egyenesen a Meirelles féle Isten városához hasonlította.

Guillermo Arriaga – The Burning Plain: Guillermo Arriaga első rendezése ez. Aki nem tudná, az úriember Alejandro González Iñárritu házi forgatókönyvírója volt hosszú éveken át (lásd Babel, 21 gramm, Korcs szerelmek), egészen addig, amíg tavalyelőtt látványosan össze nem balhéztak. Arriaga számára most itt a kiváló lehetőség: bebizonythatja a világ filmrajongói előtt, hogy tud ő boldogulni Iñárritu irányítása nélkül is. Vagy nem. Főszerepben Charlize Theron és Kim Basinger. Képgaléria itt.

* * *

A Wim Wenders vezette zsűri (Valeria Golino olasz színésznő, Lucrecia Martel argentín rendező, Jurij Arabov orosz forgatókönyvíró, Douglas Gordon brit színész, John Landis amerikai rendező-forgatókönyvíró, illetve Johnnie To hongkongi kultrendező) szeptember 6-án ítéli oda a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánt.

Jól van, egyelőre ennyi. Amikor ezen sorokat olvassátok, valószínűleg már egy repülőn fogok ülni valahol Dél-Európa felett. Kéz- és lábtörést magamnak, hamarosan jelentkezem!